Sportág született!

Még a pihegéssel és a hitetlenkedéssel ötvözött, de feldobott állapotban itt az ideje, hogy a Magyar Crokinole Szövetség - Rimár Zsolt elnök, valamint Létay Dániel és Salamon Dóra - által megálmodott és végig vezényelt sporttörténelmi eseményről végre írjunk néhány szót. 

Több célt is kitűztünk akkor, amikor elhatároztuk, megpróbáljuk összehozni az "EB"-t, amit egyedül azért nem nevezünk így hivatalosan, mert Európában rajtunk kívül még nem működik bejegyzett crokinole szövetség. Persze ettől még a verseny sokszínűsége és erőssége nem szenvedett csorbát, sőt, az "Open" szó beiktatásával megnyíltak az interkontinentális lehetőségek is, amit sikerült is kihasználni - de erről még később...

Szóval egyik célunk az volt, hogy összehozzuk a közösségét ill. megalapozzuk a népszerűsödését, jövőjét  Európában ennek a csodálatos játéknak...       Ez sikerült. A verseny hangulatát, eredményeit látva további országok versenyzői jelezték érdeklődésüket a következő  "EB"  iránt. 

Azt is akartuk, hogy világszerte, így a tengeren túl, Kanadában is lássák, milyen lelkesedéssel és milyen tudással állunk hozzá a játékhoz és nagy események szervezéséhez. Ez is sikerült, s ehhez persze kellettek a hazai gyártású Rimár Crokinole Manufaktúra világszínvonalú táblái és korongjai, melynek csodájára is járt minden külföldi... 

És nyilván fontos volt a jó eredmény is, ami a nemzetközi videók összehasonlítása, tanulmányozása és játékosaink hazai versenyeken mutatott teljesítménye alapján nem volt alaptalan elvárás. Bátran mondhatjuk, hogy ez is sikerült... végül is a hat kategóriából 4 arany 6 ezüst és 5 bronzérmet tudtunk itthon tartani a nagyon erős mezőny ellenére... Hatalmas büszkeség, már csak azért is, mert nem sok olyan hasonló karakterű sportágat ismerünk, ahol ilyen rövid idő alatt a világ élvonalába sikerült volna kerülnie magyar versenyzőknek. A gombfoci hazai találmány, abban persze egyeduralkodók vagyunk, de az asztalihokisok, dartsosok, subbuteo-sok, biliárdosok curlingesek, bár elismerésre méltóan küzdenek és fejlődnek is, mégis szinte behozhatatlan hátrányban vannak az említett sportágakat kitaláló országok versenyzői ellen.

Már a péntek esti, vidám hangulatban zajló ismerkedés is előre vetítette, hogy csupa szimpatikus, mosolygós és persze ügyes játékos érkezett külföldről. Az olasz Daniele még egy gyönyörű carrom-táblával (indiai rokon pöckölős játékkal) is meglepett bennünket, s nem különben a  játékerejével, miként a spanyol csapat is, akik közül ketten hazájuk páros bajnokai is egyben... A belga bajnok sztárpároshoz tavaly már volt szerencsénk - most se jártunk jobban velük - de ügyes volt a romániai különítmény - soraiban az erdélyi bajnokkal - továbbá a norvég címvédő mellett  a hollandok és az  indiai játékos sem a teljesen kezdő kategóriába tartoztak.  És hát mindenki nagyon várta a kanadai világbajnokokkal való találkozást - a "nyílt európai bajnokság" jegyében. Sajnos a négyszeres egyéni győztes Brian Cook végül nem érkezett meg (európai munkavállalási papírokat nem sikerült időben elintéznie) ám páros-világbajnok Nathan Walsh - aki egyúttal az NCA reprezentánsaként is jött - nem sajnálta az időt és a fáradságot és vélhetően nem is szeretett volna üres kézzel hazamenni. Tudása alapján joggal gondoltuk mi is az egyik fő esélyesnek...

Szombaton reggel 9 bátor hölgy - a legjobb magyarok mellett olasz, spanyol és holland játékosok is - , illetve 12 elszánt junior ült le először, hogy közel két óra alatt eldöntsék, kik a kategóriák jelenlegi legjobbjai kontinensünkön. 

 A 4 országot jegyző  9 fős női mezőnyben a magyar bajnoknő, Salamon Dóra esélyt sem hagyott ellenfeleinek, a teljes körmérkőzés  minden meccsét nyerve impozáns 59/61-es mutatóval lett Európa legjobbja, második helyen szintén magabiztosan Berzlánovichné Soós Klára végzett, a bronzérmet pedig némi meglepetésre, de megérdemelten Schönberger Zsófia nyerte. Még a 4. helyen is magyar leány, a 9 éves Karli Dóri végzett, tehát egyértelmű volt a hazai fölény.

 A junior mezőnyben is hármas magyar siker született, igaz itt egy olasz fiún kívül más külföldi nem próbálkozott.   Kollár Domonkos végig vezetve nyerte a bajnoki címet, második Herczeg József, harmadik Szeszler Móric lett, valamennyien a Budenz Korongcsata Klub játékosai. Az újonc Kacskovics Balázs is ügyesen játszott, épp hogy csak nem ért oda a dobogóra.

A két kategória végére időzítettük a hivatalos megnyitó ünnepséget és az éremátadást is. Sajnos az esemény fővédnöke, a 2. kerület polgármestere, Dr. Láng Zsolt nem tudott eljönni, de a hivatala által felajánlott serlegek, érmek így is nagy tetszést arattak, köszönjük ezúton is, miként a crokinole-ra alkalmazott " It's my life" feldolgozást is a Bróders zenekarnak.

Jól megalapozott hangulatban, 26 "csapattal" kezdődött hát a páros kategória, aztán különösebb meglepetés nélkül folytatódott. A 8 véletlenszerűen sorsolt forduló után az új, címeres mezeiket büszkén viselő 5 hazai duó, továbbá 1-1 belga és spanyol ill. a világbajnok Walsh és Soós Klára kanadai-magyar vegyespárosa került. Ekkor azonban nemcsak egy, a helybéli konyha által finom ízekkel kecsegtető ebédszünet, s az erre időzített 60+ kategória körmérkőzése - mely a Schiller Edvin-Soós Klára-Poór József sorrenddel végződött  -  hanem egy újdonságként bevezetett, de emiatt kicsit akadozva zajló nemzeti csapatverseny 4 fordulója is megszakította a párosok küzdelmeit. 

Ezen a ponton bebizonyosodott, hogy a kategóriákat nem érdemes szétdarabolni, mert jelentős időbeli csúszás is adódhat ebből, főleg, ha csak a mezőny felét érinti a beiktatott versenyszám. A csúszás be is következett, de szerencsére a többség kellően türelmes volt, így a rájátszás mellett a vigaszágon is szép számmal zajlottak páros meccsek. Minden dicséretet megérdemelnek tehát a gyerek- ill. vegyespárosok is a bátor és sportszerű játékért.

Az elődöntőkben Berzlánovich testvérek a Zámbó testvéreken kerekedtek felül, míg a tavalyi belga versenyt nyerő Costermans-Vrints kettős az addig remeklő Walshékat kiütve jutott a döntőbe. Ott aztán a belgák továbbra is megőrizték magabiztosságukat és mintaszerűen  együttműködve megérdemelten nyerték a kategóriát Berzlánovich Attila és Krisztián párosa előtt, míg a bronzérem  - igaz hogy csak  a másnapi eredményhirdetés alkalmával, de Zámbó Tamás és Zámbó Kristóf birtokába és nyakába került.

Vasárnap a nyílt egyéni verseny küzdelmei kezdődtek, a várt 10 induló országból 9 maradt, mert a szlovákok sajnos lebetegedtek, így 49-en kezdték el a 12 fordulós, szintén random párosítással kisorsolt alapszakaszt. Ez a típusú sorsolás egyébiránt teljesen kiszámíthatatlan, jól és kevésbé jól is járhat egy-egy játékos, persze, ahogy mondani szokták, aki nyerni akar, annak mindenkit le kell győznie. Ádáz csaták zajlottak tehát a legjobb 16-ba kerülésért, voltak meglepő eredmények, bravúrok és végzetes pontvesztések egyaránt.  

A 12 forduló után a magyar esélyesek jól álltak, Berzlánovich Attila minden meccsét nyerve vezetett, Létay Gáspár meggyőző játékkal, szintén veretlenül üldözte, de a többiek is kitettek magukért, s ennek is köszönhetően is robbant a bomba az alapszakasz végére - 6 játékos állt 58 ponttal, közülük ketten még épp befértek a felsőházi csoportba, ám Nathan Walsh és Szeszler Móric hiába lőttek egyaránt pont 100 db 20-ast, Berzlánovich Krisztián 123-at, a női győztes Salamon Dóra 101-et ért el, s ezzel a világbajnok győzelmi esélyei elszálltak. (Nathan azért a C csoport küzdelmeit behúzta és mégsem ment haza üres kézzel, másnap ugyanis egy nagyot csavarogtunk, ettünk-ittunk Budapesten - egész véletlenül egy kicsit crokinole-oztunk is a végén - aztán egy ajándék versenytáblát is hazareptettünk vele, remélve, hogy honfitársainak is tetszeni fog.)

 Walsh kiesésétől függetlenül is színes volt a mezőny, két belga, egy spanyol és a román színekben induló és kiválóan játszó erdélyi bajnok, Kisfaludi-Bak Zsombor (11.) a középdöntőben nehezítették a mieink dolgát. Itt aztán némileg változott a papírforma, bár a két éllovas ekkor is nyerte a csoportját. Ám mögöttük az elődöntős helyekért olyan körbeverésekkel tarkított változatos eredmények születtek, mely után a hazai ranglistavezető Zámbó Tamás (9.), a ranglista 2. Berzlánovich Krisztián (8.), de a magyar bajnok Kádár István (7.) sem örülhetett igazán. (Túlteljesítették ugyanakkor az előzetes várakozást az EB-n debütáló újonc, Pap Miklós (6.), a helyosztón őt megelőző Lődör Kristóf (5.) és egyetlen női versenyzőként Salamon Dóra (10.), a későbbi bajnok egyedüli legyőzője. ) 

Szóval a fentieket megelőzve bejelentkezett egy újabb éremre Bert Costermans és szintén elődöntőbe jutott önmagát és a teljes mezőnyt meglepve a verseny egyik főszervezője, Létay Dániel is. A családi összecsapás az ifjúság győzelmével végződött (Létay Gáspár-Létay Dániel 10-4 ), a másik elődöntőn azonban nem mindennapi izgalmak zajlottak. A belga fiú 6:0-ra majd 8:4-re is vezetett, s ez utóbbi állásnál némi kommunikációs zavar miatt mindkét versenyző azt hitte, vége a meccsnek, kezet is fogtak, mialatt a nézők tapsoltak.... Ám az elődöntőt 9 nyert pontig kellett játszani, s ez a közjáték annyira megzavarta Costermans-t, hogy Berzlánovich Attila a következő sorsdöntő három  körben fordítani tudott és 10:8-cal a döntőbe jutott. A bronzmeccs 4:4-ig volt szoros, utána már a belga dominált és nyert megérdemelten 10:6-ra, de Létay D. sem tűnt elégedetlennek. Az esemény legfontosabb kategóriájának  döntőjében így tehát örömünkre két, egymást már jól ismerő magyar játékos találkozott.  A korábbi összecsapásaik eredményeinek tudatában Gáspár állt ki kicsit kevesebb önbizalommal a mérkőzésre, ezt Attila kihasználta és látványos játékkal 11:3-as végeredménnyel megérdemelten nyerte az európai verseny bajnoki címét, nagy álmát váltva ezzel valóra. Gratulálunk!

Az eredményhirdetésnél még a himnuszok is elhangzottak, ami különösen magasztos pillanatokat jelentett egyéni győzteseinknek, a belga párosnak és a spanyol csapatnak is, akik a serlegeknek is megtalálták valódi funkcióját... :)      Mert hogy a csapatversenyt is befejeztük, az előző nap tanulsága alapján a nap legvégére hagyva. Izgalmas döntőben 18:18-as végeredménnyel több lőtt 20-assal nyertek a spanyolok, így is szépen csillog az ezüstérem a Zámbó Tamás, Zámbó Kristóf és - a nyílt verseny legeredményesebb junior versenyzője - Szeszler Móric  nyakában.  (A bronzot meccs nélkül az alapszakasz-béli teljesítménye alapján a Savaria nyerte a Korongcsata csapata előtt .) 

Akár szintén érmet is érdemelnének, de a hálás köszönet szavait mindenképpen azon játékosok, barátok, intézmények, akik munkájukkal, ötleteikkel, eszközeikkel, felajánlásaikkal segítették a verseny lebonyolítását, sikerét - Balogh Zita, Osvai Zoltán, Létay Csongor, Rataj Szilvia, Illyés-Rataj Álmos, Bróders zenekar, Zámbó Tamás, Berzlánovich testvérek, Horváth Zoltán és a Játékkunyhó, Kacskovics András, Szász-Köpeczy István, 2. kerületi Önkormányzat, Budenz iskola, Tárogató Office Center.

Végül mi mást mondhatnánk: nagyszerű érzés volt átélni a crokinole igazi sportággá válását, továbbá - az előkészítés minden feszültsége ellenére - szervezni, lebonyolítani ezt világeseményt, ugyanakkor játszani - sőt jól játszani, - szurkolni a versenytársaknak, látni, hogy milyen jók a magyarok ebben a sportágban, látni, hogy van érdeklődés és vágy a folytatásra a külföldiek részéről is, tudni, hogy Kanadában elálmélkodtak a történteken, és örömmel nyugtázni, hogy sokkal több pozitív élményről jött visszajelzés, mint ahány hibáról. Ezeknek a megoldásán természetesen dolgozni fogunk, de addig egy még nagyszerűbb érzés, a pihenés következik, persze csak a következő versenyig, ami várhatóan a páros OB lesz június 2-án a MOM-ban. Gyertek és addig is:
"Pöcköljetek minden nap és Ti is hősök lesztek! "

(Fotók: Berzlánovich Attila, Berzlánovich Krisztián, Nathan Walsh,
Esztergomi Játékkunyhó,  Balogh Zita,  Salamon Dóra, Létay Dániel)